Vágytérkép Dévénytől Tokióig
Szendrei László: A turanizmus - definíciók és értelmezések 1910-től a II. világháborúig
Attraktor, 2010
[négy szelet nyereg alatt puhított hús]
Turanizmus: szoci lexikonokban - vagyis sokunknak - még sovén fajelmélet, vagy csak simán nem foglalkoznak vele. Jelen kis kötet sem pro, sem kontra nem kívánja értékelni ezt a már születésekor is zavaros fogalmat, csak megismertetni végre, hogy született mint eszme és hogy fajult el, fajelméletté, illetve netto marhasághalmazzá. (Legalábbis a tanulmány végéig így tűnik.)
Turan: perzsa szó, elsőnek az Avesztában bukkan fel, a Sáhnáme eposzban gyakran említik, mint Perzsia/Irán ellenségét. (Az 500 évig uralkodó Feridun király utódai összevesztek a jusson, Tur megöli Irads-ot - aki Iránt örökölte -, és kezdődhetett a bosszú... ahogy az szok' lenni az eposzokban, valami cselekmény mégis csak kell, akkor még nem volt posztmodern.) Földrajzi értelemben az Irántól északra fekvő területeket jelöli, ez a későbbi használatban (mert nyújtották, mint a rétestésztát) kiterjedt egész Ázsiára, az ázsiai eredet értelmében minden keleti népre vonatkoztatták, egyes elmemegborultak még a kínaiakat is beleértették (Paikert Alajos), de a kötet által leginkább vizsgált időszakban, a két vh. közt sem volt pontosan definiálva: egyesek csak földrajzi fogalom (Teleki Pál, Cholnoky Jenő), másoknál, kissé bővebben az ótörök őshazát jelöli, megint mások nyelvi-faji értelemben lóbálták, mint retorikai bunkót. Legeslegutóbb aktuális kulturális államtitkárunk csábult bele a témakörbe, de azt a szerencsétlen kommunikációs melléfogást már jó páran kielemezték.
Na de vissza az Perzsiához: Turanról ezután sokáig néma csönd, az európai közbeszédbe csak a 18. században kerül be Bahadur, egy 17. századi török történetíró lefordításával. A "turáni" kifejezést elsőként Max Friederich Müller német nyelvész használta, Eurázsia minden nem sémi és nem indoeurópai nyelvét értve alatta. Ennek nyomán lett később - rossz - szinonimája az ural-altaji nyelveknek valamint az ebbe a nyelvcsaládba tartozó népeknek. Turán neve milliószor felbukkan ezután a legkülönfélébb bölcseleti szakmunkákban, a sumerektől és a parthusoktól kezdve minden ázsiai népcsoport mellett...
Magyarországon "Turán" a reformkorban lett az addig erre használt Szkítia szinonimája, a hun-avar-ősmagyar stb. kavalkád összefoglaló neve, persze mindenki egy kicsit mást értett alatta. 1910-ban alakul meg a Turáni Társaság, 1913-ban elindul a Turán folyóirat is, ekkori elnöke, Teleki Pál jelszavat is ad: "Keletre magyar!" - nem csak szellemi, de gazdasági értelemben is. (Ismét eszembe jutott Szőcs Géza...) Főleg, ha nekünk nincsenek gyarmataink - tette hozzá Peikert Alajos. Ne feledjük: az első vh. előestéjén vagyunk. A háború árnyékában egyre átpolitizáltabb lesz a mozgalom, vagy legalábbis már be merik vallani, hogy eleve az: "a turanizmus védekezés az árják ellen." (Zempléni Árpád, 1917) Mint látható, még mindig a herderi jóslattal keltek (birokra) reggelente az urak. Ami ugye pikáns, mert a németek voltak ekkortájt a legfőbb szövetségeseink - de a t. ugyanúgy értelmezhető a pánszlávizmusra adott válaszként is. (Mert van ám pánturanizmus is!) Sassi Nagy Lajos szerint a t. az ázsiai rokon népek "faji eszmévé nőtt nemzeti öntudata". Ő már igazodik a koreszméhez: germán-turáni szövetségről vizionál.
Mint látjuk, sokan tettek azért, hogy a turán szó egyre röhejesebb, egyre használhatatlanabb, egyre kiüresedettebb, illetve záptojásszagú fogalom legyen. Vagy valamiféle vértolulás lehetett az oka, az imént idézett úr "megduzzadt nemzeti eszméről" firkál... :) Aki mulatni akar, olvassa el a könyvet, a szerző rengeteget idéz ezekből a kóros, retorikailag túlcifrázott víziókból. Némi részvétet is kelt az emberben, ahogy az 1918/20-ban szétesett világkép foltozgatásakor a turanizmusban is gyógyírt véltek felfedezni.
A vérzivataros időszak után - a Turáni Társaság mellé - 1920 megalakul a Magyarországi Turanista Szövetség is, az egész nemzetnek találnak "hivatást" a t. jegyében, egyik gyakori szóviráguk lényege, hogy a még romlatlan Kelettel beoltva lehetünk egészségesebbek, erősebbek. A t. jegyében megszólalók tömege széles skálán mozog: az ezoterikáétól a világmegváltó politizálásig (a népszövetségtől a revizionizmusig, sőt nem kevesen a fajelméletekig), s mindegyikük a bölcsek köve, akarom mondani a t. gondolat birtokosa... Amiben legtöbben megegyeztek: valamiféle szellemi megújulást vártak tőle. A korabeli fasizmushoz nem volt közük (ebben a kommunista történettudomány sáros), de meglepő hasonlóságot mutatnak korunk újpogány ősmagyarkodóival: pl. egyik hobbiteoretikusuk, Nagy Elek ügyvéd még "Isten és az egyház szétválasztását" (!) is meghirdette.
E társaságok élén (ill. a megszólalók közt) VIP-k, hivatalos politikusok is megfordultak, pl. a Turáni Társ. védnöke "dr. vitéz" (!) József Ferenc főherceg őfensége volt. Teleki után élen járt a mozgalomban Pekár Gyula (többszörös exminiszter, sportoló és közíró - mellesleg, állítólag róla mintázták Toldit az Arany János - szoborcsoportban!), vagy elismert tudósok is élharcosai voltak a mozgalomnak: pl. Márki Sándor történész. Igaz, akadt köztük olyan is, akit fajbiológiai nézetei miatt tettek ki az Akadémiáról: Méhelÿ Lajos, a turáni lovas szépségideáljának megteremtője (1930-31). Ma már klasszikusnak számító művészek pályáját is befolyásolta egy darabig: itt főleg Ady, Móricz említhető meg. Goldziher Ignácot is megérintette a dolog, tagja lett a Turáni Társaságnak, 1916-ban a nyelvtudományi szekció két ülésén is részt vett, de az ott tapasztalt "dilettáns és hetyke fecsegés" miatt hamar lelépett...
A korabeli kritika a turanizmus sokféleségének megfelelően reagált. Megmosolyogta az amatőr, áltudományos, hobbiteoretikusokat, ugyanakkor éppen rájuk hivatkozva felhívta a figyelmet a keletkutatásban rejlő lehetőségekre. A t. és a "hivatalos" tudomány közt határátlépők is voltak: pl. Felvinczi Takács Zoltán egy személyben írt a Nyugatba, volt a Turán szerkesztője és volt egyik alapítja a Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumnak. Ő rámutat pl., hogy a t. fogalma mindenkor és mindenütt kissé mást jelent: a török népeknél pl. az elszlávosodás elleni idea. Ő maga a pánszlávizmus ellenében definiálta, ill. használta fel a t.-t.
Tudományos oldalról a t. az első komoly, szókimondó támadást (nyelvészek, pl. Szilágyi Ádám, Schmidt József ledorongolásai mellett) Germanus Gyula orientalistától kapta 1916-ban: "a t. fiktív rokonság hiedelmére épít politikai aspirációkat", szerinte a t. fogalmának használata ("Dévénytől Tokióig") teljesen tudománytalan. Jelen kötet szerzője szerint Germanus túlzásba vitte a támadást, sőt tudománytalannak ítéli G. kritikáját, úgy érzem, csak azért, mert nem ad kellő hangot "a keleti gyökereknek". (Először itt rendül meg a bizalmam a szerzőben - p50. Szerzőnk később "érdekesnek" titulálja, hogy Németh Gyula - turkológusként - "a finnugor elmélet híve". -p54. A téma sok kérdést vet fel máig, de a kettő semmiképpen nem kizárólagos.)
Medgyessy Ferenc: A turáni lovas, 1930.
Ezt követően Szász Zoltán a Nyugatban "széllel bélelt léggömbnek", sőt "mérgező bűzbombának" nevezi a t.-t, szerzőnk persze elítéli Szász "túlzásait" is. Meglepő talán, de a t.-t legdurvábban Szabó Dezső küldte el melegebb éghajlatra (ez mekkora poén!!): "hülye, tétlen álmodozók, élősködő szélhámosok, ködös agyú lelki kódorgók". Igaz, ő csak a többségről beszélt: szerinte egy normális gondolkodásra a t.-ról szükség lenne, csak éppen a gondolat prófétáit találta sarlatánoknak. Szabó a "gyalázatos elsvábosodás" ellen vetette volna be a t.-t...
Cinikusan mondhatnók, a turán életerőben lehet valami, mert hiába zúdult rá jobbról-balról össztűz, mindig túlélte valahogy... A Szekfű Gyula vezette Magyar Szemle is támadta, légvárépítésnek, görcsös Európa-ellenességnek nevezve a mozgalmat (Klebelsberg, Kállay Miklós). U.itt a fiatal Keresztury Dezső gunyorosan, de egyben megértéssel, a nemzetkarakterisztikát mentalitástörténeti alapon elemezve "ősanya Ázsia"-iránti vágyról beszél: a modernitásban csalódott, "balek magyarnak" egyfajta új evangélium ez a tan. Pálóczi Horváth Lajos egyenesen "turanitisz"-nek diagnosztizálja, de a "kórt" egy másik, korábbi elfajzásra adott immunválasznak nevezi: eszerint a magyar "múltat eltagadó" finnugristák, a rovásírást elhallgatók, a "szumirsikkasztó Halévy" stb elméleteire adott válasz lenne a t.. (utóbbi idézet: Magyar Élet, 1942). Látszik, a kritika tábora is eléggé megosztott...
A szerző summázatát summázom: sajnálatos, hogy a t. - főleg politikai - támadások kereszttűzébe került, túl sok felé elágazott, alapvető céljai homályba vesztek, azokat mindig elnyomta egy radikálisabb, látványosabb áramlat, így mára a t. szó "pej." (pejoratív) megjegyzést kapott a lexikonokban... Zárszavai: a t. alapvető eszméjét ma újra aktuálisnak érzi: "hazánk sokat emlegetett híd-szerepe (...) Kelet és Nyugat között ismét időszerűvé vált, de ezt a szerepet most már valós tartalommal kellene megtölteni". (p71)
A kis kötet további részében egy hosszas jegyzetapparátus, majd válogatás olvasható a t. irodalmából.
Könyvajánló:
(bolond és higgadt, direkte vegyesen, szűk válogatás a tengernyi publikációból a témában)
Gyurgyák János, 2007
Ezzé lett magyar hazátok - a magyar nemzeteszme és nacionalizmus története
Osiris
Ablonczy Balázs, 2006
"Lándzsahegy", néprokonság, small talk - turanizmus és keleti gondolat a két világháború közötti magyar külpolitikai gondolkodásban..
IN: Magyar külpolitikai gondolkodás a 20. században : a VI. Hungarológiai Kongresszus, Debrecen, 2006. augusztus 22-26., szerk. Pritz Pál Sipos Balázs és Zeidler Miklós közreműködésével ; Magyar Történelmi Társulat.
Jankovics Marcell, 2004
A szarvas könyve
Kindler László., 2003
Meg vagyon írva... - az Arvisura történetei a 40000 éves őstörténetünk eseményeiről, a Rák- és Bak-térítők közötti "gyűrűben" található földrajzi nevek összehasonlítása a történelmi Magyarországon még ma is létező hasonmásokkal
Békéscsaba, Brusam
Varga Gergely, 2002
Apokrif őstörténet, avagy A turánizmus hasznáról és káráról..
IN: Adsumus : tanulmányok a III. Eötvös Konferencia előadásaiból, szerk. Bárth M. János
Magyar-japán-turáni világhídfő közlönye
Baráthosi-Imaoka Magyar-Japán-Turáni Egyesület, szerk. Kulin Bán, 1990-től.
Őstörténet és nemzettudat 1919-1931 (1988)
szerk. Kincses Nagy Éva, Szeged, JATE M. Őstört. Kutcsop., 1991. Az 1988. áprilisában Szegeden rendezett egynapos ülésszak előadásai, Magyar őstörténeti könyvtár 1.
Turán
Új folyam, 1998-tól.
Huszka József, 1930
A magyar turáni ornamentika története
Baráthosi-Balogh Benedek, 1928
Turáni regék és mondák a világ teremtéséről
(Akiket nem idéztem a turanisták közül, de kötet foglalkozik velük: Ferenczy Gyula, Hajnóczy Sándor, Dessewffy István, Békássy Gyöngyi, Szépvizi Béla, Túrmezei László, Pöndör Frigyes, Reé László)
update:
friss megjelenés: Ablonczy Balázs: Keletre, magyar! Jaffa, 2016.
[Itt is megjelent: mandiner.blog.hu]
Mondd! (köszönet minden beszólásért!)